Gemma szeretne egeszsegesen etkezni, vegetarianus, plusz nem eszik sot es cukrot. Probal hatni rank is, a mi konyhankban sincsenek termeszetes edesitoszerek, csak szacharin es aspartam tartalmu light lekvar. Ezeket egyebkent is utalom az izuk miatt, de miota olvastam, hogy katranybol keszulnek, egeszen biztosan nem eszem meg.
Persze vehetunk magunknak cukrot a boltban, de azt hiszem, ha most nem, akkor soha nem fogom kiprobalni ezt a dolgot.
Itt van tehat a remek alkalom, hogy teszteljem vajon cukorfuggo vagyok-e, vagy az "csak" rossz szokas, hogy amit csak lehet megedesitek.
Jelentem, nem konnyu cukor nelkul elni! Az elso napokban rossz ize volt mindennek: tea, tejeskave, nincs csoki vagy suti az ebed utan... El is voltam keseredve, en aki mindig szerencsesnek tartottam magam, hogy nem fuggok karos szenvedelyektol, megiscsak fuggok egytol. De ahogy telnek a napok egyre jobb ize van a cukrozatlan muzlinek, a bananos rizspornak, es mar sutit is tudok varazsolni: vajas toast kenyer (ebben tutira van cukor) banannal es fahejjal. Fincsi! De azert ha hazamegyek nem cserelem le a makosgubat.
Es ha mar a fuggosegnel tartok: jelenleg 3 dolog hianyzik igazan:
- a fekete tea meg mindig izetlen cukor nelkul
- internet, mert ez jelenti a kapcsolatot Veletek
- es a szabadsag.
Mert barmennyire szabad eletnek tunik amit jelenleg csinalok, nem az. Szeretem, hogy valtozatos; uj helyek, uj emberek, uj feladatok. Peldaul a jelenlegi farmon nem volt meg ket egyforma napunk. Egesz nap a termeszetben vagyunk, es a nap vegen mindig van latszata annak, hogy dolgoztunk. De! Az idommel nem tudok szabadon gazdalkodni, nagyon sokszor kell varni erre-arra, akkor es azt eszem, amit es amikor adnak. Jelenleg egy pici lakasban lakom, ahol a furdoszoba es a konyha kozos a ket finn lannyal, az agyam pedig a "nappaliban" van, tehat barmit hasznal a ket lany, mindig at kell vonulniuk az eletteremen.
Valaszolva Katus kerdesere, hogy mit tanultam eddig: tanulok nyugodtabban varni, a neha-neha felbukkano feszultsegeket (pl. a kozos lakassal egyuttjaro problemakat) jol kezelni, feloldani, es tanulom a toleranciat.
Ha ezekben fejlodom kicsit, mar megerte ez a par honap.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Érdekes ez a cukor dolog, de ezt már anno kitárgyaltuk!:)
"Szabadság"-Az írásaidból nekem az jön át, hogy amikor voltak szabad napjaid (vagy vannak) és kirándultál, vagy az egyik helyről utazol át a másikra. Na akkor vagy igazán szabad. De szerintem, jó ha van mind a kettő és így lehet ennek is annak is örülni.:)
Portugaliabol is indul egy zarandokut, egy camino Santiago de Compostelaba. Az neked valo lenne! Sok termeszetben gyaloglas, szabadon!
Azert a fotoid gyonyoruek, es nagyon varom mar a szobeli elmenybeszamolot a tapasztalataidrol, a tanulsagokrol.
Mi hazaerkeztunk a nagy utazasbol es meg ovatosan szokjuk Magyarorszagot. Bekoszontott a nyar es ez nagyon jo, kicsit segitit a visszeilleszkedest.
Szep napokat!
sok puszi
Halli Pippi!
Engem az érdekel,hogy vágysz-e máskor is ilyesmi kalandra?
Pussz (na jó,gomdolom,mi a válasz!)
Haho Era!
Remelem nem tunt panaszkodasnak ez a bejegyzesem, mert nem annak szantam. Csak irom ami tortenik, amit gondolok, amit erzek.
Szia Dora!
Talalkoztam egy lannyal, aki a portugal caminot csinalja. Nem ertem az utvonal logikajat. Lisszabonbol tart Compostelaba, elmegy a szebbnel szebb helyek mellett, de nem nezi meg azokat. Pedig nagyreszt templomok. Es ugye a camino zarandokut.
Orulok, hogy epsegben megerkeztetek! Varom mar a beszamolodat!
Szia Pati!
Tudod a valaszt. :)
p
Szia Sipi!
Én nagyon örülök az ilyen leveleidnek, mert már leírod, hogy hogy vagy, de érted:)
Puszillak: Eszter
Rosszul fogalmaztam, félreértettél de majd ha hazajössz kitárgyaljuk. :) Nem vettem panaszkodásnak! Örülök, hogy végre írtál egy ilyen bejegyzést is. Húúúú most remélem nem értesz megint félre!:)
Megjegyzés küldése